A különböző útburkolati anyagok, éghajlati viszonyok és forgalom teljesen eltérő teljesítménykövetelményeket támaszt az útburkolati festékekkel szemben. A tudományos és ésszerű festékválasztás a stabil jelölési teljesítmény, az erős tapadás és a hosszú élettartam biztosításának előfeltétele, valamint elkerülhető az olyan gyakori problémák, mint a leesés, hólyagosodás, repedés és fakulás a későbbi szakaszokban.
A járda aljzatának adaptációja szempontjából az aszfaltburkolatok puhák, és rendelkeznek bizonyos hőtágulási és összehúzódási jellemzőkkel, amelyek alkalmasak rugalmas és nagy tapadású hőre lágyuló festékekhez és fényes funkcionális jelölőfestékekhez. Az ilyen anyagok repedés és hámlás nélkül követhetik az aszfalt utak enyhe deformációját. A cementburkolatok merevek, laposak és alacsony deformációjúak, így kompatibilisek a nagy -keménységű, időjárásálló- jelölőbevonatokkal, amelyek erős felületi tapadást és -súrlódásgátló teljesítményt biztosítanak. Régi durva járdák és kopott útfelületek esetén a nagy-töltetű és nagy-szívósságú jelölőfesték ajánlott az apró repedések és egyenetlen textúrák elfedésére, így biztosítva a lapos és teljes jelölési vonalakat.
Ezenkívül az éghajlati viszonyok kulcsfontosságú kiválasztási kritériumok. Magas-hőmérsékletű és erős napfényes területeken a hőálló-és fakulásgátló festéket részesítjük előnyben, hogy ellenálljon a hosszú-UV-sugárzásnak és a hőöregedésnek. Esős, párás és fagyos területeken a vízálló, -hámlásgátló és alacsony-hőmérsékletnek ellenálló bevonatok hatékonyan elkerülhetik a hólyagosodást, a rétegválást és a törékeny repedést. Eközben a forgalmi besorolás szerint a nagy teherbírású útszakaszok nagy-kopásálló, vastag{11}}rétegű jelölőanyagokat igényelnek, míg az elővárosi utak és az alacsony{12}}forgalmú sávok költséghatékony, hagyományos jelzőfestékeket alkalmazhatnak. A festéktípusok és a tényleges burkolati környezet ésszerű összehangolása a kulcs a jelölés minőségének és élettartamának maximalizálásához.
