Minden nap lát útburkolati jeleket, de elgondolkozott már azon, hogy miből készülnek? A járdajelölő festékek négy fő kategóriába sorolhatók, amelyek mindegyike eltérő tulajdonságokkal és{0}}legjobb felhasználási lehetőséggel rendelkezik.
1. Hőre lágyuló jelölések (leggyakoribb)
Ezt az anyagot felhordás előtt megolvadásig melegítjük. Lehűléskor gyorsan megkeményedik egy vastag, rendkívül tartós és kopásálló-réteggé. Kiváló költséghatékonyságával{3}} a hőre lágyuló műanyag az autópályák és a városi főútvonalak igáslója, ahol a nagy forgalom hosszú élettartamot követel meg.
2. Víz-bázisú festék
Oldószerként vizet használva ez a lehetőség környezetbarát és csekély szagú-. Előnyben részesített választás lakóövezetekben, iskolák körzetében és parkokban, ahol a levegő minősége számít. Noha kopásállósága valamivel alacsonyabb, mint a hőre lágyulóé, a könnyű tisztítás és a csökkentett VOC-kibocsátás jelentős előnyt jelent.
3. Oldószer-alapú festék
Az ipari szabványnak számító festék az oldószer elpárologtatásával szárad. Felhordása egyszerű, de a térhálósodás során illékony szerves vegyületeket (VOC) bocsát ki. A szigorodó környezetvédelmi előírások miatt használata visszaszorul, és jórészt ideiglenes jelzésekre vagy alacsony forgalmú másodrendű utakra korlátozódik.
4. Két-komponens jelölés
Ez a fejlett rendszer egy alapból és egy keményítőből áll, amelyek keveréskor kémiailag kikeményednek. Az eredmény egy rendkívül erős kötés a járdával, amely kiváló szennyeződésgátló-tulajdonságokat és rendkívüli tartósságot kínál. Ez a legjobb megoldás az olyan nagy- igénybevételnek kitett területeken, mint a kereszteződések, a fizetős terek és a nehéz-terhelt folyosók, ahol nehéz az újracsíkozás.
A megfelelő festék kiválasztása biztosítja a közúti biztonságot és az optimális költségvetési hatékonyságot.
